Családanyákból sikeres nők

Egy kávézásra invitáltam az „Álomgyár angyalai” néven elhíresült írói triumvirátust, azaz Borsa Brown-t, R. Kelényi Angelikát és Anne L. Green-t. A kávézás közben pedig csak megerősítettek abban, amit eddig is tudtam róluk. Például abban, hogy szépek, szerények és sikeres írónők, akik az eladási rekordokat úgy döntögetik, mint mások a kedvenc kávéjukat magukba. A beszélgetésből sok érdekes dolog kiderült. Megtudtam például, hogy mindhárman gondoskodó anyukák és saját sikerük kovácsai.

alomgyar-angyalai-kozos-kep.jpg

Beszéljünk egy kicsit az előzményekről. Hol találtatok egymásra?

 

R.K.A.:  A közös kiadónknál. Én, a 2014-es Terézanyu pályázat fődíjasaként szerettem volna megmérettetni a kéziratom. Ezért megkerestem a jelenlegi kiadóm. Ők pedig megtalálták az írásomban azt, amit kerestek. Szinte azonnal beindult a munkafolyamat. Ezt követően pedig a „gépezet” és azóta a közös kiadónknál, az Álomgyárnál írok – Borsára les.

 

B.B.: Nálam kicsit kacifántosabb volt az út. Akárcsak bárki más, én is több kiadónál kopogtattam sikertelenül. Várattak, vagy ami még rosszabb nem is válaszoltak. Ezt nem hagytam annyiban, mivel „rögtön, azonnal” típus vagyok, kajtattam tovább. Végül célba értem az Álomgyár kiadónál. Azt hiszem, elmondhatom, amit nagyon sok író nem. Én közösen „épültem” a kiadóval. A „Maffia ágyában” című trilógiámmal indult az egész. Aztán jött az „Arab” és a többi – emlékszik vissza.

 

A.L.G.: Ha szabad ilyet mondanom, én egy nagyon „férfias” világban dolgoztam hosszú évekig. Kemény megpróbáltatásokon mentem keresztül. Rengeteg csatát vívtam, hogy nőként tekintélyem legyen egy követeléskezelési osztály vezetőjeként. Sikerrel jártam, élveztem a kihívás minden percét. Aztán huszonnyolc évesen elmentem gyesre, de egy idő után kezdtem úgy érezni, hogy kiürült az életem. Imádtam és most imádok gyerekkel lenni, de kerestem valami pluszt magamnak. Ekkor jött az írás, majd a kiadó.

 

Ha jól tudom, nem csak a közkedvelt regényeiddel tűnsz ki az írók közül, hanem különlegesnek mondható hobbiddal is. Mesélnél róla?

 

A.L.G.: Számomra nem különleges, hiszen mindennapjaim része a box. Rendszeresen edzem, de természetesen csak hobbi szinten űzöm. Sokat kaptam a sporttól. Önfegyelemre és alázatra nevelt. Ezt remekül tudom hasznosítani az írás terén is – mosolyog.

 

Az angyalok közt van valami hierarchia?

Nincs! – egyöntetűen kijelentik.

 

Mi az angyalok küldetése?

B.B.: Az olvasás népszerűsítésén dolgozunk. Szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy az „írók” nem mitikus lények, hanem hétköznapi emberek, háziasszonyok, családanyák. És hogy a könyvekhez bizony arcok is párosulnak, akikkel nyugodtan kapcsoltba lehet lépni.

 

Ha jól tudom, már a harmadik turnét nyomjátok. Hogyan kell elképzelni egy könyves turnét?

 

A.L.G.: Rendszerint nagyvárosokat veszünk célba, de az is előfordul, hogy szavazásra bocsátjuk az olvasóink körében, hogy hol legyen a következő állomás. Ezeken az eseményeken lehet velünk beszélgetni, fotózkodni. Mindig viszünk magunkkal friss kiadványokat és természetesen kávét, hogy bírjuk a strapát és a hosszú utazást.

 

Hol lehet informálódni az angyalok turnéja felől?

 

R.K.A.:  Természetesen a mi és a kiadó facebook oldalán, illetve a honlapjainkon is. Általában rengeteg résztvevője van ezeknek a rendezvényeknek. Mindannyiunk nevében mondom, ez roppan megtisztelő és remek érzés. Döbbenetes szembesülni azzal, hogy ilyen sok olvasónk van. Ez nagy felelősséget ró ránk – egyetértően bólintanak a többiek.

 

Előbb említetted a kávét – fordulok Anne L. Green-hez. Én előszeretettel kávézom írás közben. Ti mikor szoktatok?

 

A.L.G.: Nálam a kötelező feketével kezdődik a nap. Míg nem jutok hozzá a lórúgás erősségű „kotyogósom”-hoz teljes kommunikációs tilalom van otthon. Aztán egy tejeskávé, vagy egy latte a kedvenc kávézómban, majd a kötelező adag ebéd után. Amikor pedig kézirat leadási határidő van, akkor előszeretettel turbózom magam még néhány csésze kávéval.

 

B.B.: Nekem nem maga a kávé a fontos, hanem a rituáléja. Megőrülnék, ha nem kavargathatnám a habos kávém, miközben visszaolvasom az előző nap megírt oldalaimat. Mostanában visszaszoktam az igazi „kotyogós” kávéra. Tejjel és tejhabbal imádom. Napközben szépen lassan elszürcsölök belőle két nagy csészével – Angelikára pillant.

 

R.K.A.: Rögtön ébredés után tejeskávéval kezdem a napom. Szigorúan édesítőszerrel és tejszínhabbal. Ezért mindig nevetek magamon – most is nevet. – Nekem kell a kávé, különben összeesek, mint Surdilovic. Átlagosan napi két kávét szoktam inni. Ez alól akkor van kivétel, mikor jön a kézirat leadási határidő. Olyankor jóval több kávét fogyasztok.

 

 

Melyik volt a legszebb hely, ahol kávéztatok?

 

R.K.A.: Én egy horvátországi kis faluban, Seget-en. Ott, a parton van egy varázslatos kis kávézó közvetlen a tenger mellett. A teraszról bele tudod lógatni lábad az azúrkék tengerbe, miközben kortyolgatod a kávéd. Fantasztikus!

 

B.B.: Szlovéniában, egy Bovec nevű kisvárosban ittam életem kávéját szikrázó napsütésben, a teraszon ücsörögve. Kék ég, havas hegyek, lábad előtt pedig virágba borult táj. Meseszép volt.

 

A.L.G.: Nekem nem legszebb helyem, hanem legszebb élményem van. Az pedig a kislányommal közösen történt a legutóbbi regényem megjelenése után. A lányom szóvá tette, hogy túl sokat dolgozom. Követelte a figyelmem. Igaza volt. Ezért tartottunk is egy „kívánság napot”.  Ő forró csokizott, én pedig kávéztam. Úgy döntöttem kirúgok a hámból és még tejszínhabot is kértem a kávémra – nevet – imádtam azokat a közös perceket.

 

Mikor egy családanyából egy csapásra közismert ember válik, azt mindenkinek nehéz feldolgozni. A családotok, hogyan alkalmazkodott az új helyzethez?

 

R.K.A: Én szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az egész családom és a barátaim is támogatnak. Sőt, mikor pörgős időszakom van, a férjem magától veszi le a terheket a vállamról. Ezt ezúton is köszönöm neki.

 

B.B.: A családom könnyebben kezelte az új helyzetet, mint én magam. De sokat kellett tanulnom, hogy felfogjam és nyomatékosítsam magamban, hogy ez már rég nem csak egy hobbi.

 

A.L.G.: Az elején nehéz volt, mert azt hitte a családom, ez az írósdi csupán egy rózsaszín lufi. De mára már mindenki érzi és látja, hogy ez az életem és ezt kell csinálnom. Egy barátnőm mondta azt, „...ha én magam nem küzdők az álmaimért, akkor évek múlva ne mondjam a gyerekemnek, hogy tegye ezt...”. Sikeres nő szeretnék lenni. Baj? – nevet.

 

Mit várhatunk tőletek idén?

 

R.K.A.: Április 9-én fog megjelenni „Az ártatlan” című regényem, mely várhatóan két kötetes lesz. A második rész szeptember környékre várható. Illetve lesz egy meglepetésünk is nyár közepén... – titokzatoskodik.

 

B.B.: Én rögtön egy megjelenéssel kezdtem az évet. Hamarosan pedig érkezik az „Arab lánya”, majd ezt követi az „Arab fia” is – nevet.

(update: az „Arab lánya” már a boltokban!)

 

A.L.G.: Február végén a „Törékeny vonzerő” című regényemmel kezdtem az évet. Aztán júniusban érkezik a „Remény hajnala” bővített verziója, de októberre is ígérhetek izgalmakat az olvasóimnak.

 

További információkat és érdekességeket itt olvashattok:

facebook.com/alomgyarangyalai